9996


Négyrét hajtogatott papírlapokkal,
rongyos cetlikkel,
füzetekkel, könyvecskékkel volt tele.
Egy részét már évezredek óta vonszolta magával ide-oda,
zacskókban, dobozokban, zsákokban, ócska táskákban,
könyvek lapjai között, kabátok zsebeiben,
albérletből albérletbe, házról házra, életről életre.
Tudta, hogy valami egészen irracionális,
szavakkal megmagyarázhatatlan ösztön vezeti,
és azt is, hogy a segítségével a megszállottság,
az őrület határain messze túl is képes védelmezni egy gondolatot,
amit még képtelen értelmezhető, világos formába önteni,
de ha sikerül,
akkor ezek a papírlapok a ládában olyanok,
mint az erdő mélyéről hazavezető út menti fákon hagyott jelek,
a labirintusban a fonál.