9998


Olykor időzítőt vízionált a fedelére,
ilyenkor egy szüntelenül ketyegő,
négy lábon álló figyelmeztetésnek látta.
Gyerekkora óta folyton visszatérő álmára, látomására emlékeztette:
Egy áldott, vagy átkozott pillanatban arra eszmél,
hogy a játéknak vége,
a hullámok elültek, már semmi nem várható.
Vén hülye már,
a teste elfonnyadt,
a lelke üres,
az elméje eleme végleg lemerült és tudja,
hogy már semmit sem tehet.
Vége.
Nyomorult életének fonala hamarosan elszakad
és úgy távozik a bardóba, hogy nem végzett el semmit,
hogy tudta mi a teendő, de nem tette meg.
Ott ücsörög némán élete szemétdombjának a tetején
és bámulja a lángokat.
A másik verzió szerint a kandalló tüzébe néz,
ritka dohány füstjébe burkolózva,
kristálypohárból valami esszenciát kortyol,
de a lényeg ugyanaz.
Nincs mit tenni, már ordítani sem érdemes,
bár nem is lenne képes.
Vagy ami ennél rosszabb:
semmi merengés,bámészkodás, semmi spleen,
csak egy villanás a fenti tartalommal.