A hős még él,
lélegzik,
és ha még képes rá,
ha a lelke még nem halott, emlékezni kezd.
Hirtelen eloszlik a homály az út, a múlt állomásain,
mintha lámpások gyúlnának a hegyek között, a sötét erdőkben,
a városok sikátoraiban, utcákon, tereken, lépcsőházakban,
hálószobákban, ócska kocsmákban, a pályaudvarokon.
Mintha belátna a bűvész köpenyébe,
hát persze, ezért volt, eképp és csak így történhetett.
Majd számba veszi a veszteségeket.
Ellátja a sebeket, eltemeti a halottakat, eltakarítja a szemetet,
és hazatér, ha még van kihez.
